Versek

A HAJAM

 

A te hajad olyan szép,

aranysugár színű épp.

 

A te hajad olyan szép,

mint az égen a napfény.

 

A te hajad olyan szép,

nekem a legszebb mindenképp!

 

Ezt dúdolja anya,

és  már kész is a frizura.

Gyuricsek Ivana II.osztály Erzsébetlak

 

UTCABÁL

 

Szellő, szellő fújdogál,

Sok a gyerek az utcán.

Nóri, Miri szaladgál,

Mindenki csak reám vár.

 

Szellő, szellő fújdogál,

A gyerekdal messze száll.

Ez aztán az utcabál,

Forog velünk a világ.

Kovács Teodóra II.osztály Erzsébetlak

 

Az álmom

Volt nekem egy vicces álmom,

elmesélni alig várom!

Bementem egy játékboltba,

olyan volt, mint egy óvoda.

 

Elém penderült egy boltos,

hej, mindene csupa foltos!

Énekelve mondta, köszöntelek itten!

Én pedig tátott szájjal néztem.

 

Mindenhol játékok, kicsik és nagyok.

Kiáltottam egy nagyot: – Szerencsés vagyok!

A boltos meg azt mondta:

mindíg szívesen vár ebbe a boltba.

Ekkor nem felébredtem!

És az új napomat elkezdtem.

Horváth Julianna III.osztály Muzslya

 

Barátság

Barátság, barátság,

összetart a barátság.

Minden jóban, minden rosszban,

S mindig megvéd a bajban.

Együtt mindent megoldunk,

Ezért tart a barátságunk.

Barátság, barátság.

Bakos Réka III.osztály Lukácsfalva

 

A fehér kecske

Itt a tavasz, gólya, fecske,

Örül annak a fehér kecske.

 

Friss levegőn, kint a réten

Szaladgál már nagyon régen.

 

Ide ugrik, oda ugrik,

Míg a kertbe be nem ugrik.

 

Ellopott egy káposztát,

Bekente a bajuszát.

 

A gazda most a drótnál áll

S keresi a káposztát.

Szabó Elizabetta IV.osztály Erzsébetlak

 

Fa, fű, fakutya

Fa, fű, fakutya,

Belementünk a kútba.

Onnan kiabáltunk,

Mezítláb is jártunk,

Mikor táncra vártunk!

Csonka Brigitta IV.osztály Erzsébetlak

 

Az én kutyám

Fehér szőre selymes,

Féltem, hogy elvesz.

Göndör szőre ragyogó,

Barna szeme csillogó.

 

A neve Luna,

Csak egy kicsit lusta.

Szereti a husikát,

Ugrál, ha engem lát.

 

Vígan futkos, ha süt a nap,

Örül, ha enni kap.

Játszadozik labdával,

Pacsit ad a mancsával.

 

A csokit nem eheti,

De ha hozzájut, megteszi.

Orra hegye mint egy fekete gomb,

Vigyázz, hogy meg ne nyomd!

 

Fürdés után illatos,

Az én kutyám a kis okos.

Most már tudjátok, ő a Luna,

Nem adnám oda soha!

Gulyás Annamária IV. osztály Szentmihály

 

Nagy és okos vagyok

Főzni akarok!

Anya mondja: nem lehet, kicsi vagy!

Mosogatni akarok!

Anya ismét: nem lehet, kicsi vagy!

Tévét szeretnék javítani!

Apa is: nem lehet, kicsi vagy!

Varrni akarok!

Nagymama erre: nem lehet, kicsi vagy!

 

Itt semmit se lehet!

 

Hát mit tegyek?

Mindenhez kicsi vagyok.

Ez tiszta őrület!

Inkább iskolába járok, sokat tanulok,

és megmutatom, hogy milyen nagy és okos vagyok!

Bálint Nóra V.osztály Erzsébetlak

 

Álmodtam

Álmodtam egy világot,

mesebeli Csodaországot.

Ahol az álom a valóság,

ahol a világot álommanók uralják.

 

Ahol egyet kívánsz,

s óhajodra rátalálsz.

Arany, ezüst, boldogság vagy szerelem,

Választásod végtelen.

 

Ha úgy akarod, királynő is lehetsz,

Minden várba szabadon bemehetsz.

Te lehetsz a világ szépe,

égnek, földnek példaképe.

 

Felhők felett járkálhatsz,

a szabályoknak ellenállhatsz.

Egész este kint lehetsz,

bármit is megtehetsz!

Víg Melánia VI.osztály Magyarittabé

 

Végzet

Oly rég, vándorlásunk hajnalán

hajókat építve, tiszta lélekből igazán,

Nem tudtuk, mi vár ránk.

Odin szeme figyelt ránk.

 

Fegyverünket készítve,

fából,vasból pajzsokat építve

szarvas sisakunkat feltéve,

A közelgő végzetet érezve,

nyugat felé tekintve,

 

Tengereket hódítva,

Odin nevét ordítva

Csatában szorongva

Családunkért harcolva

Láttuk a végzetet szorongva.

 

S ki látott minket,

félelmet érzett.

Szíve mélyén lelke vérzett,

Odin mondta, jön a végzet.

Szekula Valéria VI.osztály Tamásfalva

 

Gravitáció

 

A gravitáció teszi

lehetővé, hogy ősszel

színes levelek takarják be

a világot.

Hogy egy színpadon

szabadon táncoljak.

Hogy a könnyeim

ne az égbe hulljanak.

 

A gravitáció teszi

lehetővé, ha hullócsillagot

látok, kívánhassak.

Ha verni akarnak,

hát arcra essek.

Mikor ugrani akarok, zuhanjak,

És a galamb, amikor csak akar,

repülhessen.

 

Repülni…

Sajnos, a gravitáció törvényeit

nem lehet megszegni.

Pedig néha úgy elszállnék,

Mindent itt hagynék…

 

Végre eltűnnék

a hazug emberek közül.

Mint ahogy a madár felrepül.

Oda fel a felhőkhöz,

A bús szellőhöz.

Leugranék egy magas szìrtről,

S bolondot csinálva a világból,

csak emelkednék!

Emelkednék! Emelkednék!

Nem is hallanák többé híremet,

Végre nem süllyednék…

egyre mélyebbre és mélyebbre..

Csak emelkednék!

 

Hűs patak lágy csobogása,

gyerekek vidám kacagása.

Lágy dallamként cseng fülembe

a madarak élettel teli csicsergése.

 

Levelek lágy susogása,

ágak-bogak ropogása.

Sárgák lettek a levelek,

fújnak, fújnak őszi szelek.

 

Berkes Emma VII.osztály Óbecse

 

Képzelet

 

Csukott szemmel,

nyitott elmével állok –

egy repülő űrhajót látok,

és egy tárgyon mesebeli átkot.

 

Hallom, ahogy

friss fűszálak beszélnek,

madárhangon beszélnek,

egymásnak izgalmas kalandot mesélnek.

 

Látom a halakat.

Fénylő buborékokat –

medúzák szikráznak,

végtelen kék világban.

 

Föld alatt napozni,

levegőben hajózni,

virágon utazni,

pompásan vergődni…

 

Látok egy repülő asztalt,

ahogy száguld a magasban.

Egy kék csimpánzot,

esőtáncot járván ott.

 

Valaki megkérdi, mi ez?

Mit válaszoljak? Csak egy őrület?

Lehet. De nekem hatalom –

Képzelgés, gyerekmese – otthon.

Világot teremtettél,

mindent, amit szeretnél,

de a képzelet köddé lesz…

és lassacskán felébredsz.

 

Kinyitod a szemedet,

A képzelet elveszett.

Jobb volt nekem odaát,

nem bántott még a világ.

Kazinci Kitti VIII.osztály Zenta

 

Slam

Rájöttem, hogy mi a baj a világban.

Jól hallgass rám,

ne kelljen, hogy a  végedet kívánjam.

Aki nagyratörő szavaimat megérti,

soha nem fog többet félni,

és az alja társadalmat kivégzi.

 

Az evolúció az oka ,

hogy senki sem egyforma –

és mikor nehézség jött,

nem hullottak a porba.

Azt ajánlom, nézz mögé a dolgoknak,

s nemsokára elfelejted az összes gondodat!

 

A lecsúszott társadalom,

veled van az összes bajom…

Elfelejtetted, honnan jöttél,

hol születtél,

hol nevelkedtél,

és hogy paprikást

először hol ettél.

Elfelejtetted, ki szült, ki szoptatott,

imádd azt, ki neked életet adott,

inkább, mint ki hátba vágott,

mert ő nem az, aki meghallgatott.

 

Az alja társadalom!

Rád nem adom a kabátom,

mert látom, hogy belőled

nem lesz ember, barátom…

Gyerünk haver, a nevedet most kiáltom!

hogy  hányjad a havat,

mert, ha nem vigyázol –

a karrierednek itt vége szakad…!

Elek Ádám VIII.osztály Zenta

 

Álmatlanság

**
‘Pszt! Hallod?’
‘De mit?’
‘Pont azt. A semmit.’
‘Mégis mirõl beszélsz?’
‘A csendet, te lángész.’

‘De mégis mi ez?
A zaj hiánya?
Vagy annak a többlete?
A már régen nyugvó,
Napnak felkelte?

Vagy egy óriási tenger,
melyben előbb úszik,
aztán lebeg,
végül belefullad az ember?

Tán forrásvíz,
mitől kertnek virága
rügyet hajt, virágzik,
s illatától békés lesz világa?

Vagy a röpke légvétel,
mikor a zenész megpihen,
fölszívja az élet porát,
s a létzenét újra bírja levegővel?

Az egyetértés,
Vagy csak gátlások sokasága?
A tudatlanság búvóhelye,
Vagy az érdeklődés titkolása?

A reménytelenség,
Melynek kötele fojtó?
Vagy a megnyugvás,
Megtépett lelket gyógyító?

‘ÁLLJ!

Figyelj a csendre!’
‘De mégis, hogyan?’
‘Csak óvatosan.
Nagyon könnyű elűzni,
az ember elhanyagolja rendre.

Mert a csend bizony a puha párna,
a hideg paplan, rádsimul,
s a külvilág zajait elzárja.
Egy burok, mely megvéd,
s elrepít egy jobb világba.’
**

Rapos Emma Középiskola Muzslya

 

A verseket tilos másolni a szerzők beleegyezése nélkül.