Muzslya Történelme

Muzslya-korábban Felső Muzsla, Nagybecskerek városától délre, a Bega folyó jobb partján helyezkedik el. A török világ elmúltával amikor a Bánságot és Torontálvármegyét újra be kellett telepíteni, e vidék gyülekezőhelye lett a különféle országrészből idevándorló népeknek. 1890-ben telepítették Felső Muzslát mint Nagybecskerek X. kerületét.
Nevének eredete: Nevét igazán még ma sem lehet tudni, hogyan, kiről, miről kapta. Az 1660-as évekből eredő feljegyzések szerint az Uzdin határában düllőket nevezték Muzslyának. A magyarországi Kékestető csúcs északi oldalán helyezkedik el a Muzsla hegy. Környékünkön csak a bácskai Moholon hallható Muzslyai vezetéknevű család. A Nagybecskereki levéltár tulajdonában lévő XVII,XVIII, XIX századi térképeken a mai Muzslya területét, Musla (német) , Muzla (szerb) elnevezéssel találjuk.
Muzslya betelepitése: 1890-ben befejeződött a telepítés Torontál vármegyében. Mintegy 450 tiszta magyarajkú családdal gyarapodik a lakosság száma. Itt szeretném idézni Szitás Mihályt, hogy is telepitették pont Muzslyát erre a helyre. „Gyerökkoromba az a szóbeszéd járta, hogy a telepösöket behítták a becskereki kincstár ispánsághon. Föligérték nekik Katrincát mög Muzslyát (a mai Zeleno polje). Ott 8 láncot mög 14-et ígértek. No oszt, hogy mondjam neköd tovább- a Szajányiak többen vótak oszt űk Muzslát akarták. Emezök mög aszonták, hogy jobb lönne Katrinca, me, hogy Muzslán van Rét mög Szlatina. Amaz mög kérdi, hogy mié, ez aszondja, hogy ű nem tudja, de ott valami büdös ha az Úr többet ad mint amönnyit kérsz. No!… aztán az ispányék mögsokalták oszt aszongyák, hogy szavazzunk! Maraggyonak áva azok, akik Muzslát akarik, gugújjanak le azok akik Katrincát akarik. Oszt ekezdi számóni, Öggy.. Kettő… De mögértöd, hogy ojan lassan,hogy emennek mögzsibbadt a lába oszt mindönki fölát. No látik kentök! Mongyák az ispányék, mindönki Muzslára akar mönni.” 1890. április 3-án kaptak az utcák is nevet, házszámot. Most ide telepedtek le: Monostorból, Szajánból, Nagybikácsból, Lőrincfalváról, Gyulafalváról, Kisoroszról, Kisbikácsról, Akócsról, Frigyiházáról, Ittvarnokról, Lukácsról. Legtöbben Szajánból jöttek, 155 család.
Sütő József igy mesélte el a betelepítést: „Édösapámék a 372-es számú telket kapták sorshúzással. 1890 nyarán telepödtünk szüleinkel Szajánbúl Muzslára. Mikor mögérköztünk senki se vót rajtunk kivül a telepön. Mikó ideértünk nem vót itt a gazon mög a nádason kivű sömmi! Ahun most a templom van ott mocsár mög nádas vót. No, később a templom épitésekó a telep lakossága kulukban főtőtötte a telepöt, de a templomot akkor is csak cölöpökre épithették. No aztán még nagyobb vót a víz a mostani Bánomkertnél (Azért Bánomkert, mert akik ott kaptak telepöt úgy itthatták Muzslát, azt is mögbánták, hogy idegyüttek.) A Bánomkert a parton kezdődött.” Nehéz évek jöttek a Muzslyaiakra, mert házat emelni, földet művelni nagyon nehéz volt, különben mindig a nyakukon volt az árvíz, a szikes talaj és a nádas. Érdekes megemlíteni, hogy a telepítési tervekkor arra is ügyeltek, hogy a vidéken uralkodó szelek könnyen végigfussanak az egyenes utcákon, így akarták meggátolni a tűzvész veszélyt. Rónai Főispán nagy segítségükre volt a muzslai népnek, mindenben támogatta őket.
1895-ben elekezdték a templom épitésére való eszközök gyüjtését.
1898. szeptember 14-én pedig megtartották az első búcsút Mária Szent neve ünnepén.
1892-től működik az óvoda és iskola, Csőke Ignác tiszteletes és Gruisz Sándor tanitó, valamint Kelner Mária okleveles kisded óvónő igazgatása alatt. A muzslyai nép mindig kitartó, összetartó volt. Szerették a magyar nótát, a borban, pálinkában, sörben nem válogattak. A nagy fáradságok után a magyar zene volt a gyógyír a muzslyai embernek. Hires volt a muzslyai komp, volt posta ügynökség is, orvos is járta a falut. 10 gyermekes családok is voltak és sajnos nagy volt a gyermekek elhalálozása, leginkább Tuberkulózis és Bélhurut vitte el őket.
1914-ben sok ifjú ment katonának, a háborúban sokan odavesztek, leginkább Galíciában.
1918-ban újabb csapás érte a muzslyaiakat. Kolera járványban többszázan haltak meg.
1920-ban sok muzslyai fiatal a Zágrábban megalakuló SKOJ (Jugoszláv ifjusági szövetség) tagja lett.
1921-ben hadifogságba is vitték őket Oroszországba, mint pl. Révész Antalt. A fogságból hazatérve ő vette át a muzslyai munkásmozgalom irányítását.
1936-ban Deonicán iskola működött, házak, utcák vették körül ezt a települést, amely Muzslyától a Tisza felé terült el. Cséplőgépek tulajdonosai, tanyasiak járták be Deonicát, habár a Tisza sűrűn kiöntött és igy veszélyeztette az árvíz. A második világháború is fekete foltot, gyászt hagyott Muzslya népének, mert sok embert kivégeztek, koncentrációs táborba vittek. Fénykorát Muzslya és a muzslyai nép 1950-től élte, akkor jött a felújulás és a jobb élet. Kezd kiépülni a falu, a muzslyaiak a közeli Nagybecskereki gyárakban dolgoznak, jó bérekért. A földművelésben is fejlődés volt észlelhető. Ekkor kezd kiépülni a községháza (Ami ma nem dolgozik). A templomot is felújítják, az orvosi rendelő, óvoda, a két iskola, a mozi, a kultúrház, az ifjúsági otthon, a tűzoltó otthon.
1955-ben építik ki a muzslyai hidat, amelyen 1959-től az autóbusz is közlekedik. Ahogy minden jó rövid ideig tart, ma már Muzslya sem a régi. Sok-sok család a jövőjét külföldön találta meg.
Muzslya címere:Az első szimbólum a liliom, a tisztaság jele, a kalász a szántóföldet, a parasztokat, a méneskút az állattenyésztőket, a muzslyai határt és a tanyákat, a Nap a ragyogást, a világosságot, de lehet azt napraforgóként is értelmezni, azaz a muzslyai földeket jelképezi, a címer alatt van két kék hullám, az a Béga folyót szimbolizálja.
Források:
* Karl Miklós- A dülőutak szorgos népe
* Palatinus Aranka- A szűzanya oltalmában
* Szervó Mihály Általános Iskola Internetes oldala